2024.07.13.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Köves István: Riadt szégyen (Hominem conservat)

Köves István: Riadt szégyen (Hominem conservat)

1 min read
Hajnalban küszöbömön újra vér rozsdáll, / pikkelyszemű halottakat kerülgetek ijedten, / odvasodottá tátott szájukból a fájdalom / kifosztott madárodúja feketéllik

Hajnalban küszöbömön újra vér rozsdáll,
pikkelyszemű halottakat kerülgetek ijedten,
odvasodottá tátott szájukból a fájdalom
kifosztott madárodúja feketéllik,
tályogos fogként lehel bűzt ránk a reggel,
részvét és bánat lábamhoz lapulva követnek,
leóvatoskodunk szájzárral a vízpartra, a martra.

Csillámlanak lábamnál csalfa Duna-kavicsok,
fösvény vízzé vált a már rég nem kék folyó,
csillogása is oda, hogyan is lenne fürgén fecsegő,
csöpögő jégcsapok nélküli tél közeleg
és gumimatracok nélküli, ziháltató nyár,
a félrenézések, a kékülő véraláfutások,
az elfordított fejek városában, ahol
egy hajnalon úgy lövik le majd a költőt,
mint egy vadnyulat, nem kötik be a szemét,
és senki sem dug majd előtte vérvaras
szájsarkába egy meggyújtott búcsú-cigarettát.

Süvítő rakéták, szirénajaj, dohogó drónok,
azt mondják, nem könnyen, de meg lehet szokni,
ahogy a közös szégyen is csak rászárad
valahogy a megerőszakolt nők csatakos ölére.
Nézem a túlparton füstölve remegő támfalakat,
a sor térdrebombázott, kiégett házmaradékot,
olyanok, akár egy-egy lecsúszott betonzokni.
A harminc ezüst kamatai máig kitartanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.