Home / Handó Péter: Szingularitás, Axióma

Szingularitás


Fotontóba dobva
hullámot kavarok.
Hullám ott kavarog.
Körül a semmi fodra.
Lenni akarok
tengerből kiszakadva.
Még semmi vagyok.
Rezzenetlen halott.
Feloszlott magma.
Átszivárgok
világmagamba
fényként itt vagy ott.

Axióma


A minden
azzal kezdődik,
hogy véget ér.

Handó Péter verse legutóbb a Szöveten:

https://www.szovetirodalom.com/2021/11/11/hando-peter-osz-atvaltozas-foton/

Egy hozzászólás a(z) “Handó Péter: Szingularitás, Axióma” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük