VERS

Handó Péter: Szingularitás, Axióma

Szingularitás


Fotontóba dobva
hullámot kavarok.
Hullám ott kavarog.
Körül a semmi fodra.
Lenni akarok
tengerből kiszakadva.
Még semmi vagyok.
Rezzenetlen halott.
Feloszlott magma.
Átszivárgok
világmagamba
fényként itt vagy ott.

Axióma


A minden
azzal kezdődik,
hogy véget ér.

Handó Péter verse legutóbb a Szöveten: