Ocsovai Ferenc: Imposztorok bálja

Ocsovai Ferenc

Imposztorok bálja

Előttem a kufárok zajos,
izgő-mozgó kavalkádja;
csak óbégatnak belebújva
tarkabarka maskarákba,
hogy előadják drámájukat,
akár egy háromdés szelfit
és, hogy eladják a pajzsra
emelt, intézményes semmit.

Elsétálsz a pavilon mellett
és arcodba tolják a nevüket –
rád olvassák, hogy azért
illene ismerned művészetüket,
amit a sznobéria poshadt
kádvizével öntöttek nyakon,
míg ripacskodásukat dedikálják
át több ezer könyvoldalon.

Vásári bohózat, amiben
csupa harlekin és herceg,
akik azt hiszik, ez a jutalmuk,
amelyet kiérdemeltek,
amiért zsenijükből
a tömegeknek morzsákat szórnak,
s mi komédiájukon kívül áll,
nem is nevezhető jónak.

Mint mennylakó lények,
akik leszállnak évente egyszer
az emberek közé és bekenik
homlokukat félisteni keggyel:
úgy méricskélik a halandókat
pöffeszkedve üvegtrónjukon,
amíg rajtuk a szerkesztők
élősködnek, ők pedig kiadójukon.

Így zajlanak a Valhallában
ezek az álságos maszkabálok:
kisebb részint gőgös grófok,
nagyrészt bugyuta ispánok,
akik senkit sem engednek be
és nem is foglalkoznak ezzel,
amíg ropják csak a karneváli
táncot fölfuvalkodott beggyel.

Én is elhittem sokáig, hogy
igazi az olcsó trükk, amit látok;
hogy két kasztja van fajunknak,
mint voltak ázok és vánok,
én pedig ravasz Lokiként
igyekszem eszükön csellel túljárni,
ezért barlangomban leláncolva
fogom a Világvégét megvárni,

amiért túl kíváncsi voltam
és orrom az urak játékába ütöttem.
Ajax voltam e forgatagban
és agysejtjeimet öltem dühömben,
mint örök második, akinek
fegyverei után senki sem kapkod,
és aki végül keserű ajakrángással
vágja bordái közé a kardot.

Mert nyolcmilliárdan vagyunk
ezen a piacon s próbál kitűnni
mindenki: tanul festeni, danolni,
birkózni, írni, zsonglőrködni,
hogy olyan legyen, mint
a versenyló, akit erre tenyésztettek,
és akit kapzsi gazdái sikerbe
higított boldogtalansággal etettek,

mégsem tud feljebb mászni
a létrán és folyton visszacsúszik,
mert úgy véli még mindig,
hogy minden a tehetségen múlik
és nem érti meg, hogy azért
rendeznek farsangokat maguknak
a bolondok, mert belépőjükkel
így glóriát és babért hazudnak –

ám ezek az üdvöskék is csupán
udvaroncok a kiskirályok mellett,
akik számolgatják, melyik műsor
jelent majd dúsabb jövedelmet,
s míg az Üzlet tapssal és pénzzel
már minden zsebet degeszre tömött:
én, a rongyos Mefisztó búsan
ballagok e valódi ördögök között.

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:

Ocsovai Ferenc: Ki nevet a végén?