Ocsovai Ferenc: Ki nevet a végén?

Ocsovai Ferenc

Ki nevet a végén?

Ragyogó, üde és mesteri voltál, akár egy látomás.
Kellett valaki és máris utolért a fura pillangóhatás,
a Kozmosznak pedig szokás szerint volt humorérzéke,
hogy teljesen váratlanul helyezett veled egyazon térbe
épp úgy, akár egy figurát szokás egy társasjátékban,
habár biztosra veszem, hogy bármilyen szabály van:
te el is fogsz jutni a célig, nem ragadsz le a startnál,
hiszen kinek ne kellene olyan sűrű göndör hajú lány
mint amilyen te vagy? Amikor én dobok a kockával,
mohón remélem, hogy utolérlek és figurám szárnyal;
hogy jössz te még az én utcámba és meglátod, mit tudok;
hogy lesöprök mindenkit s háborúmban előrébb jutok;
hogy csak vissza kell lépnem pár mezőt tőled és vége
is; hogy megnyerem a játékot bábuimmal révbe érve,
ám az aktuális menet mesterasszonyaként jársz te túl
mindenkinek az eszén és én kullogok a pályán hátul –
pedig talán a kocsmaajtóban le is szólíthattalak volna,
ha nem láttam volna, hogy éppen fröccsért állsz sorba,
ami nyilván a barátaiddal együtt fontosabb volt annál,
hogy szóba állj egy zenésszel, aki koncertekre rohangál
havonta, de nem tölt meg stadionokat és sörözőket sem,
hanem bárhová megy, a szerelem csak örökös majdnem,
és annyira győzni akar, hogy emiatt mindig csak veszít
benne, a kártyapartin pedig a kezéből idejekorán kiterít
minden lapot, mint zsugás, ki nem szűz, amatőr marad
mégis örökké. Te a földön jársz, míg én a bús merengő
vagyok, aki nem rejti magában egy csapatjáték ígéretét,
pedig párban éltem át legjobban mindig a meccsek hevét:
az egy szín, az egy tábor, az egy zászló selymes bűvöletét,
ám ehelyett szüntelen sakkoznom kell, a másik fél mit akar;
a nőket szenvedélyesen szeretni tragédiába futó bikaviadal,
hiszen sokszor mire kiderülne, hogy nyerhetne is az ember,
addigra szép ellenfele már egy érdekesebb asztalnál rendel
új kört italból, játékból és férfiból, míg én csak a tábla szélén
bámulok némán, szomorúan, mert úgyis te nevetsz a végén.

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:

Ocsovai Ferenc: Legyél Isten atlétája