Ocsovai Ferenc: Legyél Isten atlétája

Legyél Isten atlétája:
mássz fel az angyali létrára
és ne hódolj be a zord gyűlöletnek:
azokra gondolj, akik még szeretnek,
ha az aréna nézőkkel meg is telik
s a vadállatokat porondra engedik,
mert nem babért keresel a harcban;
barátot s testvért vélsz a sok arcban,
fegyvered pedig nem a tőr és penge;
becsületet vasaltatsz bátor szívedbe,
mert többről van szó, mint túlélni:
szabadnak lenni és már nem félni,
hogy aztán elvágd a súlyos láncot:
az ember elméjéről csüngő átkot,
amit rá zsarnoki császárok fontak,
akik azt hitték, nálunk okosabbak,
és, hogy mindent elvehetnek tőled;
ám sosem kapják meg bölcs erődet,
mert az nem e sekélyes létből ered.
Az Úr gyermekeként emeld föl fejed,
hogy olyan légy, amilyennek alkotott;
hogy meglássa lelkedben a bajnokot,
aki bátran vesz részt a szívós tornán;
akinek kezében szilárd a hajókormány,
hogy semmilyen vihar föl ne billentsen,
hogy néhány tekintet rád fölnézhessen,
ha elég messzire hajítottad már a gerelyt,
akkor pedig, aki tenni akar: el nem felejt,
így ha rojtosra is foszlik a világ cérnája:
legyél… legyél Isten atlétája!