Ocsovai Ferenc: Megrögzötten posztmodern
Elképesztő, és elképesztően fura volt, hogy túléltük ezt az egész hajmeresztő kis kalandot. Szerintem még most sem hisszük el igazán. A legjobb, amit tehettünk, az az volt, hogy amint lehetett, neki is vágtunk a dolognak. Kezdetben a legelhivatottabb szerzetesi szigorral ellenőrizve,…
Ocsovai Ferenc: Ha felcsendül a lágy harangszó (IV.)
Megfogadta a fiú, hogy végre befejezettnek nyilvánítja az ügyet, és ha nem is ér célba szenvedélyes üzenete, ha nem is változtathat a lány érzelmein, legalább számon kérheti őt, miért viselkedik iránta ennyire rideg és embertelen módon.
Ocsovai Ferenc: Ha felcsendül a lágy harangszó (III.)
Hamarosan rendszeres útitársa lett a fiú Zsókának reggel a munkába menet, és számos mély, izgalmas és emberi beszélgetést folytattak le, miközben a fiatalember érezte a kettejük között lévő kölcsönös érdeklődést és szikrát. Noha a lány kevesebbet beszélt, hallgatásában ugyanúgy ott lapult…
Ocsovai Ferenc: Ha felcsendül a lágy harangszó (II.)
Próbálta azzal vigasztalni magát, hogy az ő hányattatása és történelem utáni problémái semmiségek ahhoz képest, amelyeket a múlt viharos évszázadaiban kellett elődeinek elviselnie. Felmenőire, valamint a színes és kalandos családi anekdotákra gondolt, és felidézte magában nagyszülei és dédszülei szűkebb értelemben vett…
Ocsovai Ferenc: Ha felcsendül a lágy harangszó (I.)
Már sokadszorra mutatta a kijelző a következő megálló nevét, mégis úgy tűnt, mintha valamiért sohasem akart volna odaérni a zónázó vonat: sőt, inkább egyre lassabban döcögött csak minden modernsége és felszereltsége ellenére.
Ocsovai Ferenc: Rút kis falunk (II.)
Annyi előnye származott legalább az elköltözésből, hogy megpróbálta magát túltenni azon, hogy szüntelenül cukkolták nevével, és gyerekként még a tanároktól is el kellett viselnie, hogy a Zabla névből „véletlenül” Babla, Bamba, vagy Mafla lett, vagy éppen Nyihaha, amikora azzal készítették ki…
Ocsovai Ferenc: Rút kis falunk (I.)
Hihetetlen és teljességgel megmagyarázhatatlan élmény volt. Mintha az ember átlépne egyik valóságból, dimenzióból vagy életből a másikba. Innen nézve általában olyan volt Csabának, mintha sohasem létezett volna az a másik létállapot, amelyben ideje nagy részében úszott; onnan nézve, saját magának berendezett…
Ocsovai Ferenc: Menádok (II.)
Bár olyan mély és bensőséges papi titoknak számítottak az ifjú Ábrándi tapasztalatai, hogy soha nem foglalta össze magában őket, tudatalattijában létezett egy kiforrott rendszer ezeknek a női szellemeknek a hierarchiájáról.
Ocsovai Ferenc: Menádok (I.)
Valahogy minél hamarabb fel kellett dolgozni a történteket. Csak el és el. Elmenekülni innen, el minél messzebbre, valami távoli meseországba: Óperenciába, Atlantiszra, Elízeumba, Valhallába, Buján szigetére, Meru hegyére, Naxonxipánba, Éden kertjébe, Középföldére. Bárhová.
Ocsovai Ferenc: Még mélyebbre temetve (VII.)
Nem tartott sokáig, és a semmiből felbukkanó marunkó hajók segítségével sikerült kiszorítani a fojgrosz intervenciós hadakat az emberi világokból, ez pedig megpecsételte Voltarius és a NEU további sorsát is.
