Ocsovai Ferenc
A 47-es és a 49-es végállomásánál
Még a Deákon a villamosmegállóról
(ahol karácsony előtt találkoztunk)
is te jutsz már megint az eszembe;
mintha lelkem a lelkek vásári
forgatagában a város minden
sarkában csak téged keresne,
de nincs itt más, mint latyak, jég,
sár és ez a rettenetes, örökös tél,
miközben úgysem lelek rád,
mert ruhástul és meztelenül
is szívem mélyére költöztél.
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
