Készüljetek

Köves István

Majd egy éjszaka leemelik a szobrokat,
járó motorral várakozó teherautókra emelik,
megkérgesedett ponyvákat dobnak a platóra,
és senkinek sem mondják, hova lesz a fuvar.
Akkor aztán, hogy már hajnalodik párásan,
előbukkannak a gyulladtszemű várakozók,
és akár Lehár idején a bécsi sétálóutcákban
a mindig mindent idő előtt tudó suszterinasok,
fütyülni kezdenek egy táncba hívogató dallamot,
gúnyosan, trillázva, messze hangzón,
s arról tudni lehet, most már hazajönnek,
hazaengedik mind. Mennyi tér lett,
milyen szárnyas és friss méz illatú a levegő!