Ultravaló 7. (Az értelem érzései)
hol láncaim átka várt
láthatatlan láthatárt
hordott oda végzetem
a hitem már rég tetem
volt amikor vérre ment
a csata s a végtelent
sem bírtam megérteni
lassan minden érdemi
megesett itt énvelem
így hát nem is színlelem
hogy öröm lett annyi gond
amit a nyár majd kibont
telemből s meg is feni
késemet az isteni
poklokból sem lett elég
a sötétség tette még
nem lett fényes tiszta lap
de valamit visszakap
aki adott vért nekem
ezt érzi az értelem
Ultravaló 8. (Álmaim ékszere)
az leszek én aki még szeret
álmod a bűnöd az ékszered
véred a poklod az édened
minden amit soha védened
nem lehet ám amit élni kell
összeborulhat a semmivel
és ami mégis a mindened
azt oda kellene hintened
merre a fényed a Nap lakik
mert ha elérsz is az ablakig
rajta kinézni olyan lehet
mintha a csönded a zaj felett
szállna s a titka kihullana
nyár közepén is a zúzmara
égeti testedet éj gyere
így leszel álmaim ékszere
Csikai Gábor legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?