Csikai Gábor: Ultravaló 7-8.

Ultravaló 7. (Az értelem érzései)

hol láncaim átka várt
láthatatlan láthatárt
hordott oda végzetem
a hitem már rég tetem

volt amikor vérre ment
a csata s a végtelent
sem bírtam megérteni
lassan minden érdemi

megesett itt énvelem
így hát nem is színlelem
hogy öröm lett annyi gond
amit a nyár majd kibont

telemből s meg is feni
késemet az isteni
poklokból sem lett elég
a sötétség tette még

nem lett fényes tiszta lap
de valamit visszakap
aki adott vért nekem
ezt érzi az értelem

Ultravaló 8. (Álmaim ékszere)

az leszek én aki még szeret
álmod a bűnöd az ékszered
véred a poklod az édened
minden amit soha védened
nem lehet ám amit élni kell
összeborulhat a semmivel
és ami mégis a mindened
azt oda kellene hintened
merre a fényed a Nap lakik
mert ha elérsz is az ablakig
rajta kinézni olyan lehet
mintha a csönded a zaj felett
szállna s a titka kihullana
nyár közepén is a zúzmara
égeti testedet éj gyere
így leszel álmaim ékszere

Csikai Gábor legutóbb a Szöveten:

Csikai Gábor: Isteni szilveszter