VERS

Sziwery Balázs: Megfagyott emlék

Lehanyatlok.
Vállamban magasság, sóhaj rezdül.
Imáim mind megérkeztek és bontatlanul tértek vissza.
Jaj a szándéknak, ha hallomásom keres örök vigaszt!
Teret és időt hódít a malaszt.
Kardomba elkísér és dőltemben élvez;
a májusi rét, a tarka szanaszét.

Árkokat szívesen látok.
Belelőve. Vaspántok között,
pocsolyában lesz a sírom.
Lázam suttogva kéri utolsó leheletem.

Hanyatlok, és hanyatlón rezdül a
hintó is most.
A tüzes bájban sem talállak,
a messzeségben már nem látlak.
Elfutottál, vagy nem is voltál?
Hullámok közötti kagylólánc.
Játékos bénultság, fényes gyász.
Megfagyott emlék. Öntudatbáj.

Ha hagyom, fényesek lesznek a csillagok.
Ha kérlek, engedd látni a vakot!
Ha szomorú vagyok, hajolj fölém!
Ha fázom, terítsd rám a szőttes takarót!
Ha eszembe jut, élni fog a bársony,
de ha akarom, éltes legyél a gyásztól!
Ha akarom, szülessek újra benned,
Szép rózsakoporsóban.

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .