Tóth Gabriella (Toga): Megtört idő
Zárt szobákban megbújó csönd vagyok,
nappali fényben pislogó gyertya,
csak meddő próba a lakat fölött,
fáradtan úszó rönk,
hanyatló rendben újabb kis káosz,
a tervekből kieső pátosz,
nemtelen, bár emberként aposztrofál a kor,
futkosó, eltévedt idegen.
Mint kagylóba rejtett titok, úgy zár ölébe a fásult jelen,
hogy egy pergő levélben érezzem
az eltakart, sejtésre húzó álmok
ébrenlétbe fulló dermedt csendjét,
és a megtört időt.
Toga
2022. 11. 30.
Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:
One Comment
Pingback: