VERS

Tóth Gabriella (Toga): Megtört idő

Zárt szobákban megbújó csönd vagyok,
nappali fényben pislogó gyertya,
csak meddő próba a lakat fölött,
fáradtan úszó rönk,
hanyatló rendben újabb kis káosz,
a tervekből kieső pátosz,
nemtelen, bár emberként aposztrofál a kor,
futkosó, eltévedt idegen.
Mint kagylóba rejtett titok, úgy zár ölébe a fásult jelen,
hogy egy pergő levélben érezzem
az eltakart, sejtésre húzó álmok
ébrenlétbe fulló dermedt csendjét,
és a megtört időt.

Toga

2022. 11. 30.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .