Tóth Gabriella (Toga): A szőnyeg

Vegyünk egy rövid mesét!
A mester, ki a szőnyeg színét adta,
úgy téve, felhatalmazta,
hogy cseppnyi bájjal-bollyal
kábításra készen üljön egy polcon,
csavarva, egészen.
És mi,
bízva, hogy lelkét nekünk adja,
törökként lábunk reá rakva,
huss, mondjuk,
huss, ismételjük százszor,
gyakoroljuk párszor,…
….
….
forward, nyomjunk egy gombot,
és ugorjunk
fejest a következő képbe!
Aladdint a szőnyeg csalta lépre.
Recsegett az éter,
a szőnyeg szélén ülve,
majd hullt záporként a földre,
épp’ egy kiadós tehénlepénybe.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten: