VERS

Tóth Gabriella (Toga): A szőnyeg

Vegyünk egy rövid mesét!
A mester, ki a szőnyeg színét adta,
úgy téve, felhatalmazta,
hogy cseppnyi bájjal-bollyal
kábításra készen üljön egy polcon,
csavarva, egészen.
És mi,
bízva, hogy lelkét nekünk adja,
törökként lábunk reá rakva,
huss, mondjuk,
huss, ismételjük százszor,
gyakoroljuk párszor,…
….
….
forward, nyomjunk egy gombot,
és ugorjunk
fejest a következő képbe!
Aladdint a szőnyeg csalta lépre.
Recsegett az éter,
a szőnyeg szélén ülve,
majd hullt záporként a földre,
épp’ egy kiadós tehénlepénybe.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .