Bartha György: rovigno cinkos
akkor és ott
kicsit felszabadultan a
templomkertben sétáltunk
a dombra fel
vonzott csábított a fenyves és a sós
levegő vegyes illata
szent eufémia pirult
azután a lépcsőkön le
a sziklák közé ahol öleltelek
s belénk botlott az éj
majd figyelmesen túllépett rajtunk
nyilván maga is szeretkezni
bujdokolt a holddal
vagy a csillagokkal
esetleg a tengervíz csillámaival
ki tudná azt már megmondani
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Previous
One Comment
Pingback: