Varsótól Madridig: Ocsovai Ferenc legújabb kötete

Idén februárban jelent meg Ocsovai Ferenc ötödik verseskötete Varsótól Madridig címmel az Underground Kiadó gondozásában. A gyűjtemény néhány versével már korábban is találkozhattak az olvasók a szerző felolvasóestjein, valamint különböző online folyóiratok oldalán, és ahogyan az előző kötetek esetében, úgy a művek ezúttal is tematikus ciklusokba rendeződnek. A kötethez, amelyben az utazás, a szerelem és a mitológia minden eddiginél hangsúlyosabbá válik, Bence Erika egyemeti tanár, irodalomtörténész és szerkesztő, valamint Deák Mária, a Berda József Kör elnöke írt ajánlást.

Szerkezetileg a versek palettája igencsak színesnek mondható: a szigorúbb ritmusú, akár megzenésítésre is alkalmas kötött formájú művek mellett jellemzően a félszabad versek vannak többségben, amelyek klasszikus módon rímelnek és strófákra tagolódnak ugyan, mégis inkább a bennük lévő vadul szárnyaló asszociációknak és rendhagyó képeknek van fontos szerepe.

Emellett gyakran fordulnak elő ún. hosszúversek is a ciklusokban, amelyeknek szándékosan zabolátlan, hömpölygő gondolatfolyamai sokszor szabadversekbe hajlanak. Utóbbi versek egy része már-már epikus jegyekkel bír (Bence Erika szavaival élve ez az „epikus hosszú”), és vagy egy látomásos, álomszerű történetet mondanak el, vagy pedig olyan kiseposzként jelenik meg, ahol tulajdonképpen a különféle érzelmek és benyomások tekinthetőek a tulajdonképpeni szereplőknek.

Formailag egy másik csoportot képeznek azok a strófákra bontott és kötött szerkezetű alkotások, ahol gyakran refrének vagy anaforák hivatottak nyomatékosítani vagy árnyalni az adott mű mondandóját. A kötet nem csak felidézni, hanem szintetizálni is törekedett a korábbi költői próbálkozásokat, és igyekezett leásni addig az ősforrásig, ami az első köteteken érződött, hogy az akkori intenzív lírai élményeket elegyítse egy érettebb és megfontoltabb szemlélettel.

(A kötet borítója Kele Róbert grafikusművész munkája)

Az eszközök és a kivitelezés hasonlóak a korábbi kötetekéhez, a témák viszont, amelyek a műveket foglalkoztatják, igyekeznek új dimenziókat nyitni a személyes sors válságaitól egészen egy magasabb, egyetemes és kozmikus síkig, mialatt a szerző a világban zajló aktualitásokra, a jelenkor kihívásaira is erőteljesen reflektál helyenként. Az új elemek kialakulásában szakmai és magánéleti válságok egész sora játszott szerepet – éppen ezért megfigyelhető számos költemény esetében, hogy ezúttal az egzisztenciális alapkérdések, félelmek, remények, a család, az otthon és a nosztalgia ugyancsak komoly tényezőként bukkannak fel.

„A boldog élet igényét tajtékzó vágyaival – olykor társadalomkritikai hangon – veti papírra. Őt olvasva az irodalom köntösébe öltöztetett életképek hömpölygő folyamával találkozunk. Minden sorában a harmóniára való törekvést érzékelem. »Megtestesülni a lélek szertelen tüzében«, ahogy maga a költő fogalmaz Szántóföldi napnyugta című költeményében” – írja róla Deák Mária. A Szövet főszerkesztője, Bence Erika szerint a szerző lírájában „az utazás létformaként, a költői létezés állandó állapotaként jelenik meg, miközben a lírai én a különböző kultúrákban való megmerítkezés révén igyekszik az otthontalanság-érzet hatását semlegesíteni.”

Egy költő esetében minden újabb kötet egyúttal újra is értékeli a művész helyét és szerepét a világban: Ocsovainak valóban segítségére vannak ebben a különféle kultúrák és mítoszok, amelyekkel külföldi útjai során találkozott és amelyek hasznos költői eszközöknek bizonyultak lélektani, lírai vándorlásainak a kifejezéséhez is. A visszatérés, az elvágyódás, a nosztalgia, az archaizálás és  már-már az eszképizmus is nagyon intenzíven megjelenik a kezdetektől fogva a költeményekben. Mintha versein keresztül építené a költő a maga Nakonxipánját: egy varázslatos, idilli meseországot.

 „Múlt évszázadok óda- és drámaköltészetéből hagyományozódott át a kortárs magyar lírába a feszültségteremtés nagy távlatokat mozgató eljárása, az a beszédmód, amely ellentétesnek, sőt antagonisztikusnak ható távolságokat sűrít egyetlen képbe. Ilyen történeti-poétikai pillanata a magyar irodalomnak az »égi magasról porba hullni« látomása, vagy a valós élet lehetőségei és a költői illúziók között feszülő, a grönlandi jeges világ és a »forró szerecsen homok« egymásnak feszülő képével érzékletessé tett ellentmondása számos jól ismert 19. századi költő életművében.

Ez a hagyomány képződik meg előttünk a Varsótól Madridig szövegeinek olvasása során is, amikor a sziléziai ősz, a jeges Észak, a katalán és a hispán tavasz és nyár képei, jelentései, tartalmai nyernek kifejezést, nagyon sokszor nemcsak a modern szabad vers, hanem régi verselési hagyományok formái között is. Ocsovai Ferenc újabb verseinek másik rétegét lírai rövid versek, az úton levés, az idegen kultúrákban való otthonosság és állandóság, érzelmi megállapodottság keresésének költői megnyilatkozásai jelentik” – fogalmaz Bence Erika a kötethez írt bevezető soraiban.

Ocsovai Ferenc

A gitárok hallgatnak

Sem zene, sem hang, sem melódia.
Sem kotta, sem dal, sem harmónia.
Minden néma, ködös, csak zizegő nesz.
Csöndes vákuum, mélyűr, nem más ez,
ahol nincs helye mariachinak,
trubadúrnak és bárdnak;
ahol új nóták az emberre
már egyáltalán nem várnak;
ahol elszakad az utolsó húr
és a hangolókulcsok
szilánkosra törnek.
Ahol sosincs vége
a hamisan zörgő,
dörgő, refréntelen,
pokoli blues-körnek.

Változás a korábbi verseskötetekhez képest, hogy ezúttal a támogatók között szerepelt a Magyar Könyv is Magyar Termék (MKMT) Mozgalom is, amelynek egyik fő kezdeményezője a Helma Kiadó volt. A közeljövőben várhatóan több könyvbemutatóra is sor fog kerülni, amelyek Budapest és környéke mellett Tatát, Esztergomot, Győrt és Szegedet is megcélozzák majd. A Varsótól Madridig című legújabb kötet jelenleg a kiadó webáruházából, vagy közvetlenül a szerzőtől rendelhető meg.

(a kötet borítója Kele Róbert grafikusművész munkája)

Ocsovai Ferenc legutóbb a Szöveten: