Balajthy Ferenc: Égi pecatúra

Föld szembogarával erre hunyorog,
S orsómra felcsavart Duna, s Tisza.
Égbe kiáltott szó, mint egy szikra,
Lángra lobbantja a távol Űrvadont.

Holdudvarban sepreget a kis kobold,
Szegény vándor, párját várja vissza.
Göncölszekér, s csillagos talicska,
Tejúton csorda kószál, az eb csahol.

Megingathatatlan gyémánt ingatlan,
Dülöngél, mintha pityókás lenne,
Zárványba zárná a kuszaság rendje!

S szitakötők repcsavaros vonalban,
Szőnyegbombával fenyeget a Nap,
Égi pecatúrán a Mars, – épp harap!