MINÉL TÁVOLABB
 
A múltba tekintek.
Először volt a forma.
Az elmúlás kitalálja,
világra hozza magát.
 
A hiány egy  p ad
a tisztáson,
a szíved helyén,
nem hiányozhat onnan.
 
A nap az égen
visszafelé forgatja
a könyvet.
Hátulról kezdi olvasni.
 
Álmaimból kimarad a Teremtő.
Igazolatlanul.

 
PARADICSOM
 
Ahol nem lehet megállni,
oda születni kell.
 
  
MÁSZÓTÖMB
 
          Németh Zoltánnak      
 
A fa, amire szívet rajzoltam,
legalább negyven éve,
bevisz az erdőbe.
Olyan eltévedt, riadt lett azóta.
 
A koronavírus miatt
bezárt játszótéren a csúszda,
amin a lányom  egykor
lehorzsolta a térdét,
most ártatlan, mint a ma született gyermek,
mint egy műalkotás.
 
A lecsonkított nyírfa 
a házunk előtt
egész áprilisban 
ontotta sebeiből a nedvet.
 
Anyám azt mondta,
apám őrangyalának
a könnyei ezek.
 
Azóta hiszem, hogy volt apám,
és voltak őrangyalai.