Az európai filmfesztiválok között kétségtelen, és nyíltan vállalt tény, hogy a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál egyúttal politikai állásfoglalás is. Ez megmutatkozik a pályázó filmalkotások kiválasztásakor és a bemutatókon is. Tavaly fordult elő először a filmfesztivál történetében, hogy Berlin főpolgármestere ilyen értelemben is állást foglalt a rendezvényen.
Kép forrása: nuberlin.com
Idén bojkott volt és tömegközlekedési sztrájk (az utóbbinak legfeljebb a jelenlegi német inflációhoz van köze). Jelentős jegyáremelés mellett szerényebb körülmények között zajlottak a bemutatók, s az akkreditált újságírók (sok ezer) akkreditációs díja is jelentősen emelkedett. Drágább lett a filmfesztivál, s kevesebbet tudott nyújtani, mint korábban, de ez – köztük e tudósítás szerzőjét – sem zavart senkit.
Sokkal inkább megkérdőjelezhető módszer, hogy a fesztivál a laikus közönség számára is csak interneten elérhető jegyeket biztosít, s – minden erőfeszítés ellenére – a filmvetítések logisztikai szervezése elmaradt a jogos igények mögött.
A fesztivál sok tekintetben nyílt politikai állásfoglalás, mégpedig a filmek kiválasztásával „üzen” a szakmai és laikus közönségnek egyaránt. A több mint 250 film, amelynek csak kis része retrospektív, vagyis régebben készült filmek digitalizált változatának vetítése, szekciókra vannak osztva. Van versenyfilm-szekció, Panoráma, Fórum, fiatal filmesek alkotásai és rövidfilmek csoportja; ez óriási választék, de a szakmának sem könnyű eligazodni, mit érdemes igazán megnézni.
Az akkreditált újságírók számára úgy tűnik, idén kevesebb vetítést szerveztek, mint korábban, aminek sajnos ismét pénzügyi okai voltak.
Megjelentek azonban remek filmek (egyik sem kapott díjat), voltak egyértelműen politikai indíttatásból kiválasztott dokumentumfilmek, melyek egyike elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját (lásd a cikk végi listát), de a szakma egy része számára megdöbbentően gyenge filmek sora került vetítésre, s köztük versenyre jelöltek is voltak.
Az izraeli és az ukrán háború melletti állásfoglalások számos film bemutatóját motiválták. Mindezekhez képest csökkent a kínai, a koreai, a japán filmek száma (és minősége is), nem szólva az afrikai országok mindegyikéről.
Mivel a politikai állásfoglalás hagyomány a berlini nemzetközi filmfesztiválokon, a súlyos nemzetközi helyzet miatt egyre kevesebb igazán nagyszerű műalkotás kerül bemutatásra.
Csak reménykedni lehet, hogy jövőre talán ez másképp lesz.
Ferber Katalin
Berlin, 2025
A 75. Berlinale díjazott filmjei
Arany Medve: Dreams (Norvégia)
A film egy trilógia része, az előzőt a tavalyi Berlinálén, a Panoráma szekcióban vetítették Szex címmel, a harmadik rész pedig, Love címmel a Velencei filmfesztivál egyik versenyfilmje volt.
Rendezője maga írta a forgatókönyvet i: Johan Haugerud.
A film elnyerte egyúttal a FIPRESCI díját is.
A zsüri nagydíját a Blue Trail című film kapta (Brazília), mely az idős emberek és az őket elkülöníteni próbáló „fiatal” társadalom viszonyáról szól.
Rendezője Gabriel Mascaro.
A zsüri díját a The Message nyerte, rendezője az argentin Iván Fund.
A legjobb rendezés díját a kínai Huo Meng Living the Land című filmje kapta.
A legjobb színésznői alakítás díja egy angol film főszereplőnőjéé. A film címe: If I had Legs, I would kick you (Ha lábam lenne, kirúgnálak).
Radu Jude filmje, a Kontinentál 25 (Románia) megkapta a legjobb forgatókönyv díjat.
A legjobb dokumentumfilm díját az izraeli Holding Liat (Liat fogvatartása). Rendezője Brandon Kramer
Ferber Katalin írása korábban a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?