Fellinger Károly

NINCS MESE

Sugarait szopogatja a Nap,
mintha faggatnák,
mint kisgyermek
a cukorbevonatos ujjacskáit,
ha már anyja
elvette tőle a nyalóka,
meg a nyelvöltögetés örömét.

Odaszegezném szemem
az útszéli feszületre,
de elvből nem hordok
szögeket magamnál.

EGY KRUSOVSZKY DÉNES-KÖNYV OLVASÁSA KÖZBEN

Éjszaka van.
Könyvespolcomon
sűrű rendben sorakoznak
a kötetek,
arra várnak,
hogy kivegyek egyet közülük,
kell a hely az örökkévalóságnak.

A redőny teljesen lehúzva,
nem akarom,
hogy belássanak.
Mire végzek az olvasással,
kinn már reggel van,
a redőny résein besüt a nap.
Rosszul húztam volna le,
vagy a nap fénye feszítette szét?

A verssorok között
sírgödröket ásat velem a vers.
Megengedi, hogy kiválasszam,
melyik legyen az enyém.