a különbség
 
       /kántor péter halálára/
 
a különbség ami köztünk van
mégis élősködik rajtunk
mint mi a zuhanó kavicson
amibe kapaszkodunk
 
nem adom olcsón a bőröm
akkor inkább már ingyen
így majd megirigyeli az isten 
nem kér meg rá de kikéri magamnak
 
 
ANNYI
 
Annyi a csillagom, 
hogy egyet
elengedhetek közülük.
Anyám végre felül az ágyban,
majd járni próbál, nekidől a heverőnek.
Sírni szeretnék a boldogságtól,
de mi lesz, ha nem leszek ott,
és elesik szegény, s nem érti, miért.
 
Elmélyülten szállnak, keringnek
gondolatai fölöttem,
mint a lelőtt galambok,
visszahullnak a fejemre.
 
 
STAFÉTA
 
          In memoriam Kántor Péter
 
A nekem szánt, nekem kimért úton,
/bár tudom, csaltak az angyalok,
az én érdekemben 
lerövidítették a távot/
csak úgy mehetek végig,
ha nem tudom, hol van a cél,
a holtbiztos célom,
ha az út a végtelenbe vezet,
akkor nem nézek hátrafelé,
elhiszem, hogy nem az számít,
hány óra, nap, év, kilométer van hátra,
hanem hogy mennyit tettem már meg,
még ha Isten szerint értelmetlenül is.