Fellinger Károly
Farsang végén
Farsang végén,
Nekeresden,
ügyefogyott
Petike,
a Nagy-medvét
hógolyóval
eltalálja
telibe.
Sír Petike:
–Ez a medve
jegesmedve,
kegyelem,
ha tévednék,
legyen Pali
istenuccse
a nevem.
Farsang végén
az udvaron
éles szemű
Péter
hógolyóval
a vén holdat
megcélozza
hétszer.
A hógolyók
nyoma látszik,
mellédobott
Péter,
csillagokká
változnak és
világítnak
éjjel.
A farsangi
fura bálon
minden legény
ámul,
hóemberlány
kötényében
petrezselymet
árul.
Hol nevelte?
Kitől kapta?
–Bús a bíró,
töpreng.
Szép ember, bár
jó bíró is,
csak ne volna
öntelt.
Kurjant Peti:
–Kiderítem
annak okát,
kérem,
követem a
lába nyomát,
még ma utol-
érem.
A farsangi
fura bálon
a hétfejű
sárkány
felöltözik
tűzoltónak,
locsolkodik
kábán.
Szól rá neje:
–Sületlenség,
józanságod
fogytán,
inkább gyújtsuk
meg gyertyát
az ünnepi
tortán.
Farsang végén
az új párok
kiseprik a
házat,
vágyaik, mint
fehér galamb,
a templomra
szállnak.
Eltemetve
a nagybőgő,
de a csönd zsong
bongva,
kölyökgyerek,
a sárga nap
nem lép a po-
rondra.
Ám a tavasz
álruhában,
mint jó király,
Mátyás,
ott jár már a
kertek alatt,
madárfütty az
áldás.

Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?