Handó Péter

Kapcsolat

A bokrok közt
verebek játszottak.
Isten megbújt a fák mögött.
Szenvedtem, de kinek is mondjam?
Isten megbújt a fák mögött.
S hagyta, hogy bűneim
magamban megoldjam.
Tudtam, addig néz és ittmarad.

Tettem bár bizonytalan lépést
a verebek felé.
Huss, elszálltak tova.
Bizonyosság és kétség
emelkedett a magasba, és tova.
Meglehet, jobban félnék,
ha mellém szegődne végképp
az élet vak lova.

Isten kilépett a fák közül,
mögém állt örökre.
Hatalmas keresztként rám terült
a pihekönnyű teste.
Belakhattam a fényt, az űrt.
Sorsom utolsót feszült.
Vagyok már
befejeztetve.