Varjú Zoltán: Panelmúzsa

Varjú Zoltán

PANELMÚZSA

„Ha e nemzedéket már rágja a vén kor, / Te megmaradsz a jövő gyásza közt…“ *

– (John Keats: Ode on a Grecian Urn / Óda egy görög vázához)

Házgyári panelmúzsám, legalább te légy velem!
Láthatod, képernyő-vakításban ülök az aszfalton,
míg odabent futkos a hátakon az áram, a mélyben
némán belém rág a szervered, s kis púpja nő a cyber-
térnek. Fémhuzal-idegzetből font, rideg tekintetű
digitális nomád alszik az éjszakai kódolás után;
őszinte megváltásra vár a sikamlós bitrátája élén.
                                      – sebaj.

Házgyári panelmúzsám, legalább te légy velem!
Wifi-szülte berkeken belül influenszer nímandok
keltenek ricsajt – de el ne riasszon, el ne űzzön innen –,
hidd el, a lájk-éhségük üli szívüket, árva legények…
leányok. Nézd azokat jobbról, mind igazi adat-tudor,
furulyázni sem tud ugyan közülük már senki, de
nézd má’, hogy posztolnak! Pedig nem áll jól nekik.
                                      – sebaj.

Házgyári panelmúzsám, legalább te légy velem!
Lementem a fájlokat, és két crash között berohanok
elmélkedni a pixel-füst szárnyán a csodás szerelemről.
Mint a fájlba zárt MP3-at, amit egy hangtiszta, analóg
madárfütty újraszült – azt hittem, fölemel a magosba.
Helyette régi háztetőkre röpített, kamaszkor vadonja
várt reám, ahol a kognitív disszonancia ropta táncát.
                                      – sebaj.

Házgyári panelmúzsám, legalább te légy velem!
Úgy halnak eme szilícium-korban a költők, hogy csak-
csak ránkomlik a mennyei szerver-ég. Nem jelzi majd

semmi halom porainkat, sem nemesívű szép, görög urna
nem őrzi lángjaink. De egy-két analóg-versünk hogyha
mégis fennmarad… talán nem írja át az AI-alkalmazás.
Nem tudom: igazságról, szerelemről írhatok még?

Netán az túlon-túl közhelyes? – a kérdés kézenfekvő.

– lényeges.

Az idézet az eredeti vers szövegének a fordítása.*

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:

Varjú Zoltán: Meghalni – újra – megszületni rendületlenül