VERS

Csikai Gábor: Zrínyiász-mozaik

Én az ki azelőtt ifiu elmével,
erdőt mezőt töltött nagy gyönyörűséggel
két vitéz kéz miát mezőt szerteszéjjel
engemet magadtul kergetni akarsz el?

Én már éltem eleget, láttam gonoszt s jót,
amaz ijedtében elhajtá a zászlót,
az kit kivájhatnak mindenkor pór ásók
mind szépség, vitézség hoztak neked adót

Végre is kezemben adja életedet,
nem illyen dologra termett vitéz kezed,
talán kit teremtél, nem nézhet rád szemed,
barátságomrol is röviden felelek:

Azonban az szép nap ő szép harmatjával
száll Márs ő szüvében, s nem mint más sírással,
mi itt mint az vakok, törjük bolondsággal,
vigan burittatom hazám hamujával.

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .