2024.07.17.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Bauman Beatrix Bianka: Žagubica felett

Bauman Beatrix Bianka: Žagubica felett

1 min read
Vízgyöngy vagyok az árja tollán, / Cseppenek, folyok tetűk torkán… / Vízgyöngy vagyok az árja tollán.

Radnóti Miklós emlékére


Vízgyöngy vagyok az árja tollán,
Cseppenek, folyok tetűk torkán…
Vízgyöngy vagyok az árja tollán.

Jön a nyár, de a vízcsepp megfagy,
Megfagyott anyám, megfagyott szag…
Jön a nyár, de a vízcsepp megfagy.

Én gyöngy voltam, de méreg lettem,
Szikár szemgödör áll felettem…
Én gyöngy voltam, de méreg lettem.

A sorsom fűszál; megtaposnak,
Lábaim húznak és vonszolnak…
A sorsom fűszál; megtaposnak.

Rég nincs hold, s az már nem is kerek,
Óh Žagubica, te beszegett…
Rég nincs hold, s az már nem is kerek.

Nincs semmim: sehol, se mindenütt,
Ott se, hol a hold sugara süt…
Nincs semmim: sehol, se mindenütt.


(3 soros zárttükrös, melyet úgy kell olvasni, hogy az első két sort egyben, majd a második és a harmadik sort is egyben. A versformát Kustra Ferenc József alkotta)

Bauman Beatrix Bianka verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.