VERS

Szente B. Levente: De ölni nem – nem és nem és nem

Ardzsuna: „Nagy isten, bocsásd meg nekem, ha nem tudom életét elvenni senki emberfiának.”
Isten: „Te nálam igazságosabbnak véled magad? …Szavakkal magad ne áltasd…”

vannak percek
nappalok éjek
kik éber-álmatlanságban a szégyentől elégnek
mert szeretni ölelni és egymásban hinni sokan ma is mernek

idegeid azt hiszed akár a cérnaszál
még kitartasz míg felissza egymás testét e vád
az ember meg a föld – perelik egymást

hátha ez egy megpróbáltatás
kérdezik sokan egyre gyakrabban immár
így a valamiféle vég fele sodródó hangulatban
mások itt vagy ott Krisztust látják

pedig hányszor elmondta
csak a hamis próféták jönnek ezután
nyilvánvalónak kell lennie
a mítoszokban minden várakozás egy folytatás

kiöltek lassan módszeresen az emberből mindent
mindet mi összetartó erő volt miben
ott lakozott az értelem
jöjjön minek jönni kell

de ölni nem – nem és nem és nem
soha többé
az istennek se

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten: