Ardzsuna: „Nagy isten, bocsásd meg nekem, ha nem tudom életét elvenni senki emberfiának.”
Isten: „Te nálam igazságosabbnak véled magad? …Szavakkal magad ne áltasd…”
vannak percek
nappalok éjek
kik éber-álmatlanságban a szégyentől elégnek
mert szeretni ölelni és egymásban hinni sokan ma is mernek
idegeid azt hiszed akár a cérnaszál
még kitartasz míg felissza egymás testét e vád
az ember meg a föld – perelik egymást
hátha ez egy megpróbáltatás
kérdezik sokan egyre gyakrabban immár
így a valamiféle vég fele sodródó hangulatban
mások itt vagy ott Krisztust látják
pedig hányszor elmondta
csak a hamis próféták jönnek ezután
nyilvánvalónak kell lennie
a mítoszokban minden várakozás egy folytatás
kiöltek lassan módszeresen az emberből mindent
mindet mi összetartó erő volt miben
ott lakozott az értelem
jöjjön minek jönni kell
de ölni nem – nem és nem és nem
soha többé
az istennek se
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?