VERS

Soltész Dávid: Szikra

haláltáncot járva,
szétszedett testreszekkel alig feleszmélni,
fogat monoton kézjárással mosni,
zoknit pár nélkul felhúzni.
páratlanul szokasom andalogni is.
kávém is félig teli,
akarom írni, üres.
jégtakarók az utakon olvadnak,
szemem befagyva, jelenlétem nulla.
mogorván várom a nap végét,
csikkem repítem el teraszom sötét sarkába,
kényelmesen kialszik, mint az előzők,
közeleg egy új nap,
s vele együtt új csikkhegy.
szerepüket rám szabadítva,
engem is égve dobnak el
egy sötét sarokba,
ahól szikra se gyullad többé.

Soltész Dávid verse legutóbb a Szöveten: