Nagy Gusztáv: A rossz fiú (Újabb részlet a készülő regényből) (3.)

Lenkét a munkahelyem felmondása előtti napon ismertem meg a békéscsabai restiben. Oda jártunk ebédelni a munkatársaimmal, minden nap 12-től 13-ig.  Foglalt asztalunk volt.

Lenke a mellettünk levő asztalnál ebédelt. Csinos, vékony, nagymellű cigánylány. Kreolbarna arc, enyhén görbe, vékony orr, bájos teremtés. Azon morfondíroztam, hogy milyen szöveggel közelítsem meg. Semmi különleges nem jutott eszembe, de nem tudtam a fenekemen nyugodtan ülni. Felálltam mielőtt kihozták az ebédemet, és odamentem az asztalához. Valami elavult régi dumát engedtem el, hogy valahonnan ismerlek, vagy találkoztunk valahol, nem tudom már, miket kérdezhettem, arra emlékszem, hogy leültetett az asztalhoz, és mosolyogva válaszolt kérdéseimre. Egyszer se jött be a találkozási pontunk, hiszen ő Budapesten élt, de azért élvezte, hogy bátorkodtam megismerni. Azt tudtam, hogy nem tudok udvarolni, de azt is tudtam, hogy nem tudok nyugodt maradni, ha meglátok egy kedvemre való csajt.  Lenke átvette az irányítást. Elmondta, hogy Békéscsabától néhány faluval arrébb laknak a szülei. Elvált.  Van egy kislánya. A szülei nevelik. Színész lesz, ha sikerül neki a harmadik rostán átesni. Aztán beszélt a pesti cigány értelmiségiekről, akiket egy cigány táborban ismert meg. Néhányat én is ismertem közülük, így aztán lett közös témánk. Legtöbbet Lakatos Menyhértről beszélt, aki akkor Gyöngyösi Imre filmrendezővel kiválasztották őt a Meztelen vagy című film egyik szereplére. Nagy beleéléssel beszélt arról, hogy a nyolcadikos lányok mennyire irigykedtek, amiért ő lett a kiválasztott. Élmény volt neki az is, hogy a 70-es évek sztárjával, Oszter Sándorral személyesen is találkozhattak, aki Gerát, a sikeres cigány festő szerepét játszotta.

Örömmel mesélt a film cselekményéről, szinte újra beleélte magát, miközben már régen lejárt az ebédidőm, és a kollégáim is visszamentek a munkahelyükre. Megnyugtatott. Egy nap, ide vagy oda, már mindegy! Úgy is otthagyod a munkát, nem igaz? Szabadjegyed van, és hétvége utazz fel velem Pestre – mondta a legtermészetesebb hangnemben.  – Legalább meglátogatod a nővéredet is – tette hozzá. Rábólintottam.

Előbb a nővéremhez mentünk Soroksárra, megvacsoráztunk, azután hazakisértem a IX. kerületbe, ott is maradtam az éjjel, és még utána is…

Egy szoba-konyhás lakása volt. Nagyon érdekes elhelyezéssel.

A konyha jóval távolabb volt az utcai szobától, hátul az udvarban, régebben az volt a ház lakóinak közös mosókonyhája.

Két-három nap múlva elfogyott a pénzünk, de Lenke nem volt ettől rosszul, megnyugtatott: annyi van még, amennyiből hamarosan sokkal több lesz. Ráhagytam.

Reggel korán ébredt, és csak annyit mondott, hogy 9-10 körül jön haza. Egy nagy csomaggal állított be. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet becsomagolva olyan szakszerűen. Kibontotta a csomagot, és láttam, hogy ötven-hatvan centiméter hosszú, élő, piros szegfűk zöld dísznövény kíséretében egyenkét kerülnek bele egy vödörfélébe, amibe víz volt. Délután 3-4 óra tájban már azt vásárolhattunk, amit akartunk. Minden közeli kocsmát bejárt a virágokkal. Úgy vették tőle, mint a cukrot.