Balajthy Ferenc: Íráskényszer

   
                                    / „A versírás a létünk megváltója, –
                                    Mert, azt hisszük, az öröklétbe visz!”/          
                                                                              (Ba-Fe)
 
                                    Ha, nagy megélhetési bűn lenne
                                    Az íráskényszer, vagy netalán írt
                                    Nyomot akar csak hagyni a balga,
                                    Bár, ezer más és más dolga volna,
                                    Mégis tollat fog, szántja a papírt!
 
                                    Bepótolható, – vagy talán végleg
                                    Elveszett mind, a le nem írott szó,
                                    A meg nem fogalmazott gondolat?
                                    S útvesztők őserdejében szavak
                                    Csobbját szajkózná a tollforgató!
 
                                    Patak fusson, mit elnyel a tenger,
                                    Majd légbe párolog a víz, s kezdi
                                    Zegzugos körforgását rendszerint!
                                    Hogy, múlttá kövesült jelen, jövőt
                                    Keresve ne legyen egykor Semmi!
 
                                    Ne legyen csend, feledés sírhalma,
                                    Mert, fészkedbe gyűjtöd fiókáid!
                                    Míg, repülni kész csak az idő, hisz
                                    Azt remélhetnéd minden út hazug,
                                    S csak az igaz,- mi öröklétbe visz!