VERS

Soltész Dávid: Dimidium fragment

egy darabka volnék,
nem teljes csak félig,
a puzzle másik fele hiányában
raktam össze szilánkokra tört világomat,
melyet itt hagytál nekem.
teljes igazán sosem volt,
hisz nem illettünk a képbe.
élet színei lassan kifakultak,
növényeim elhervadtak,
még apróbbra tört el a darabka.

porszemnyi hullámokban elsodorva,
partot nem érõ örök kárhozatba.

igértem magamnak,
ilyen soha többé nem lesz.
szembe velem jött egy mosoly,
ismét meggondolatlanul nyúltam üveghez.

Soltész Dávid verse legutóbb a Szöveten: