Kabdebon János: Mágikus orvostudomány, közgyógy nélkül

Muszáj volt tollat ragadnom, mivel cinikus énem felvihogott az elmúlt időszakban kialakult egészségügyi helyzeten. Nem beszélve arról, hogy a patikába annyi pénzzel kell betérnem, mintha a havi bevásárlást intézném valamelyik szupermarketben.

Sebaj, gondoltam, majd utána nézünk milyen gyógyfű terem a környékünkön. Azonban jó koma javas barátom felvilágosított, hogy kellő tudás hiányában meg ne próbálkozzam egyetlen árokparti gyógynövénnyel sem, mert azzal többet ártok a családomnak, mintsem bármire is gyógyírt találnék benne. Másrészt az arra járó autók gőzében nevelkedett növényekben több a káros anyag, mint a nagyáruházak paradicsomában, amit Spanyolhonból szállítanak ide, úgy, hogy a szállítás közben érlelik. Az bizony annyi napfényt látott, mint amennyit egy vakond télvíz idején.

– Akkor menjünk erdőbe! – kiáltottam fel, de erre sem biztatott. Legfeljebb akkor, ha hatszáz méterre van a tengerszint felett. Mert csak ott van tökéletesen tiszta, károsanyagmentes gyógynövény.

A boltban is csak silány terméket kaphatunk, mert azt sem az Andokban szedték.

Hát akkor mit tegyen az egyszeri ember, ha gyógyulni akar, és nem szakorvosi rendelő ajtajában akar jó esetben éhen halni?

Könyvet kaptam a kezembe és úgynevezett alternatív gyógymódok után néztem. Rá is akadtam pár érdekes dologra. Találtam csodaszereket és olyanokat, amik nem minősültek csodaszereknek.

Szemelgetnék néhány példát ezen közgyógymentes szerek alkalmazásából.

Elsőként itt van mindjárt az emberi test.

Az emberi test, mint csodaszer már évezredek óta rendelkezésünkre áll. A tökéletes gyógyszer, amihez nem kell semmilyen orvosi hozzájárulás vagy ajánlás. Példának okáért Plinius gyógymódokként gyakorta használja az emberi test, különböző váladékát vagy vérét, vagy annak belső szerveit megfelelő adagokban, gyógyításra.

De induljunk ki legelőször is a vérből. A bajvívók vére például kiválóan gyógyítja a nyavalyatörést.

Plinius úgy írja, élő poharakból kell fogyasztani. Gondolom, azt jelenti, hogy a haldokló hős lovag  halálos sebének buzogó véréből kell kortyintani. Hős híján ezt a gyógymódot igen nehéz volna manapság gyakorolni.

Nyavalyatörés ellen (ha már nincs hősi vér) ajánlja még a combcsont velőjét vagy a gyermekagyat.

Ez már inkább fellelhető a mai modern világban, hiszen a szervkereskedelem manapság olyan foglalkozás, mint a szatócs a középkorban. Eleink minden bajra tudtak gyógyírt.

Olvastam továbbá a fogfájásról, melyet hatásosan orvosol, ha meggyilkolt ember fogát ütögetjük a fájós sajátunkhoz. De a felakasztott ember koponyájából készült pirula is egyetemes gyógyszer minden bajra. Az ecetbe mártott férfihaj a kutyaharapások ellen véd, míg az olajba vagy borba mártott haj fejsebeket gyógyít. A keresztre feszített ember haja a négynapos láz ellen is kiváló.

Hogy még mélyebbre ássunk a szó szoros értelmében, a bélsár is kiváló gyógyszer. Plinius azt írja, a bélsár az egyike a legáltalánosabban használt orvosságoknak. Mandulagyulladást és garathurut ellen például tökéletes gyógyulást hoz. De eltünteti a méhgyulladást, megszünteti a menstruációs panaszokat. Hogy hogyan kell használni, ezt már a saját fantáziánkra van bízva.

Sajnos még azt sem írja, hogy kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. A harmadik fontos testnedv a vizelet. A leírások szerint különös tisztelet övezte a vizelet gyógyító erejét. Főként, ha saját vizeletről esik szó. Ezt szintén ajánlja menstruációs görcsök esetén, de véd a fülbemászók ellen is. Halvány mosollyal betűztem ki, hogy biztos varázselhárítás, ha valaki levizeli a saját lábát.

Uraim, a vizeldében le a cipővel! Nos, a hölgyeknek nem hiszem, hogy tolmácsolnom kell Plinius javaslatát. Kiváló szerként említi az anyatejet, különösen a fiút szült anyáét. De még ezt is fokozandó, a fiúikreket szült anya teje egyenesen csodaszámba ment. Fülbajokra elengedhetetlen gyógyír és a szemproblémáktól is megmenti fogyasztóját. Ami azt illeti az orvoslás gyakorlóinak is megvolt a véleménye a hölgyekről, hiszen külön kiemeli: csak a józan asszony nyála hatékony szer csipára és szemhéjrepedésre.

De maradjunk még egy gondolat erejéig a hölgyeknél. Azt írja a fáma, hogy a menstrum veszélyes méreg, de kitűnő féregölő hatása van. „Éppen ezért – meséli Metrodorus -, Cappadióban a sok kártékony rovar miatt az asszonyok a fenekük fölé emelt szoknyában járnak a termés közt. Másutt is mezítláb és kibontott hajjal és leoldott övvel járnak, csak arra vigyáznak, hogy ne napkeltekor történjék mindez, mert különben nemcsak a rovarok, hanem a termés is elpusztul.”

No lám, milyen hatékony növényvédő szer! A látványról nem is beszélve. Ki kell hajtani az asszonyt napkelte után ciklus alatt, és bő termésre számíthatunk. De félre a cinizmussal!

Tiszteljük a bölcset és az empirikus tudományt, még ha oly furának is tűnik tanácsa. A levágott végtagokat is nagy becsben tartotta az ókori világ doktora. Írja a legendárium, hogy a levágott kezek, lábak és körmök is hatékonyak a négynapos láz és a nyavalyatörés ellen.

Még hasznosabb – megjegyzem ebben Plinius kételkedik – ha levágott kézkörmöket a hangyaboly elé szórunk, és amikor a hangya felkapja, mi elkapjuk a hangyát a körömmel együtt és a nyakunkra kötjük. Ezzel a leggyorsabb gyógyulás útjára léptünk. A gyógymódok kutakodása közben, már kezdtem megszokni, hogy minden, ami orvosság hat a nyavalyatörésre. Valószínűleg az akkori kor népbetegsége volt. De hogy a Plinius kételkedik abban, ez a gyógyulás egyik legbiztosabb útja, ezen elcsodálkoztam. Én abban kételkednék, hogy képes vagyok elkapni egy hangyát, aki az egyik lábam körmét cipeli, ráadásul azt egy kacifántos mozdulattal a nyakamba is tudom kötni. De ajánl egyszerűbb, mindenféle testtől és testnedvtől független gyógyítási formát is. A hölgyeknek nyújtom át Plinius tolmácsolásában a legjobb szőrtelenítő eljárást. Lássuk.

Végy egy emberi koponyát, száríts benne földet és kend a szőrtelenítendő testrészre.

Holdtöltére kihullik a szőr és annak magja. A megrágás is hatásos, de óva int az írás attól, hogy a földben lévő gazt és gyomnövényeket megrágjuk, mert nagyon erős méreg. A szemölcsre való terápiára is van javaslat. Holdtölte utáni huszadik napon egy tisztásra a hátunkra kell feküdni, arccal a hold felé. A földbe markolva véletlenszerűen kezünkbe akadt fűcsomó vagy gaz hatásos lesz, ha holdbambulás közben megérintjük vele a szemölcseinket.  Továbblépve a még egyszerűbb gyógymódok felé, hatékony terápiának tartja a közösülést is. Igaz, csak kígyómarás esetében, esetleg a skorpiócsípés ellen is hatékony. Hát, mit mondjak, elég gyenge felhozatal.

Egyszerűbb tanácsok. Ha valami a szemünkbe esett, csukjuk be a másikat is. Hideglelésnél kössük be a fülünket, orrvérzésnél pedig kössük be a hímvesszőnket cérnával vagy göngyöljük papírba.

Hogy a nők mit tegyenek, azt nem írja, de gondolom hatékony, ha gyorsan keresnek egy férfit, és belegöngyölik… hagyjuk. Sokféle dolgot ír még az ókor nagy orvosa és bölcse. Csak pár dolgot emeltem ki belőle, abszolút véletlenszerűen tallózva azokat, amiket a ma embere is használhatna. Mellékesen megjegyzem, egy-két gyógyító szerhez nem árt beszerezni egy boncnok ismerőst és a temetéseket is illik sűrűn látogatni. A koponyák és más végtagok beszerzése ma már nem olyan könnyű dolog, mint egykoron, mikor ezek a sorok lejegyzésre kerültek.

Egy biztos, az orvoslás olcsóbb és könnyebben elérhető dolog volt, mint napjainkban.

A gyógymód kéznél volt. A többi hit dolga. A régmúlt emberei hittek a gyógyulásban, és hittek abban, hogy gyógyulásuk nem valami tőlük független dolog, hanem szerves része az életüknek.

A körforgás adott, természetes velejárója az életnek. Innen nézve talán nem is olyan misztikus vagy nevetséges a Plinius által leírt gyógymódok egyike sem. Valljuk be őszintén, egyik gyógymódot sem igazán hisszük, hiszen a mai ember kultúrája és gyógyító eljárása messze meghaladta elődeit. Mégis, ha ma orvoshoz megyünk, az olyan, mintha a testünket vinnénk el gyógyulni és a lelkünk, ami megbetegítette azt, otthon hagyjuk. Talán ez a mai orvostudomány legnagyobb hibája.

*Felhasznált irodalom: Plinius feljegyzései.

Kabdebon János legutóbb a Szöveten: