2024.11.04.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Kabdebon János: 25 deka disznósajt

Kabdebon János: 25 deka disznósajt

A mai világban az egyik oldalon a káprázat áll. Vegyél, egyél, nézzél minket, és ne menj el! A másikon a félelem. Félj a zsidók hatalmától, a migránsoktól, a covidtól, a bűnözéstől, a nyugati világ pénzéhségétől, a környezeti katasztrófáktól, a politikai manipulációtól és a fajgyűlölet minden létező formájától. Félj és ebbéli félelmed a zabálásban és a szögesdrótok védelmében éld ki. Zabálj, mint a kis gömböc a mesében, míg ki nem pukkadsz! Addig sem félsz, míg nézed a tévét és eszed azt a szellemi terméknek nevezett valamit, amit a plazma tévén tömik a lelked gömböcébe. Maradj velük, és ne menj el közösen a feleségeddel egy csúcs orgazmusban, hogy aztán születhessenek gyerekeid. Ne az asszonyt élvezd, hanem a showt! És a jéghideg sört a disznósajt után. Zöldhagymával.

Ennyi. Talán nem kevés a zsíros mócsing, ami minőségileg van beledarálva. Régen a disznósajt kuriózum volt. A hízó gyomrát tisztára mosták, és a fejhúst töltötték bele. A szegény házakban sokszor nem is csinálták, mert luxusszámba ment. A vastag héjú, megtömött bendőt felfüstölték, és a padlásra akasztották, vagy a kéménybe a kolbászok és más finomságok közé. Csak ritka alkalommal szeltek egy-egy darabot a becsben tartott finomságból.


Innen ered a gömböc mese is. A falánk disznóbendő mindent felfal, mígnem kipukkad, és mindenki hazamegy a dolgára azzal a tanulsággal, hogy ne legyél falánk, mert megjárod… és a bendődbe se töltsél bele minden vackot, mert szétpukkad… és csak pont annyit töltsél bele, ami még nem fogja szétrepeszteni… és csak olyan dolgokat tegyél bele, amit a saját hasadba is belegyömöszölnél, mert a gömböcnek is van lelke. Ha túlzásba viszed az evést, kihányod.


Ma mindezt a boltokban megkapod műanyag csomagolásban: a legolcsóbb hideg ételek egyike. Tele bőrdarabokkal és megkocsonyásodott lével. Ízlésesen csomagolt maszlag, mócsinggyűjtemény. A szegények eledele. Mint mindenben, itt is vannak különbségek. Van drágább fajta is, amiben ugyanazt az állagot találod csak szebb csomagolásban. A fólia mindent eltakar. Elfedi az illatot, a tapintás adta gyönyört és a látványt is fakítja. Azért, hogy legyen színe, jól meg van paprikázva, de ezt már csak akkor veszed észre, amikor szájba veszel egy katonát. A paprika minden más ízt elnyom, ami ránézve és rám nézve nem is baj, hiszen képzelhetem, milyen íze lenne, ha nem volna oly erősen bepaprikázva. Hagymával egészen elviselhető a 25 deka disznósajt. Befóliázva szép, ízléses csomagolásban. Ha nem bontod fel, csak nézed, egészen biztos meg fogod kívánni. Hiszen látod milyen szép kerek és gusztusos. Gondosan rajta a gyártó neve a kilóra bontott ára, és a termék minősítése is egészen magas. Bizalomgerjesztő. Az embernek megindul a gyomra, ha meglátja. Aztán megfordul, ha beleharap. Mondom, vereshagymával egész jól elnyomható az íze. 25 deka alig négyszáz forint, az olcsóbbat megkapod háromötvenért. Mi a különbség? Nem tudom. Így, ránézésre semmi. Talán a fólia jobb minőségű és nincs annyira bepaprikázva. De az is lehet, hogy ez a széria kevesebbet kapott. A nagy áruházakban a lejárt szavatosságú termékeket féláron lehet megvenni.
A múltkor is láttam, hogy sokan ácsorognak egy hűtőpult felett, hát nem átallottam odamenni! Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Leértékelt pácolt hús, mely szinte zöld volt a… fűszeres páctól! Csomagolt parti csirkemell, ami piros lében úszott, lévén „particsirke”. Ebben is volt némi mohazöld szín, bár ezt nem tudtam tökéletesen megfigyelni, mert szinte azonnal elkapkodták. Leértékelt fóliás zöldhagyma negyvenért, és darált hús! Darált hús nagyon olcsón! Három vagy négyszáz volt tasakja. Igaz, ennek már olyan bukéja volt, hogy „folpakk” sem tudta szelíden visszafogni.
Mióta felfedeztem, mindig megnézem a leértékelt áruk hűtőpultját. Meglepődve tapasztalom, hogy nem a szegényebb réteg látogatja. Ez a stand nem réteghez kötött. Egyszer sem tudtam beazonosítani, kategórikusan kijelenteni, milyen rétegből való az itt vásárlók köre. Az az igazság, hogy nem tudom, van-e szegény réteg Magyarországon. Tudom, most felhördül az olvasó! De kérem, engedtessék meg nekem, hogy ezzel a magam kis kurta látásmódjával körülnézzek, és hangosan gondolkodjak. Amikor úgy tíz évvel ezelőtt (a számokkal mindig bajban vagyok, előre elnézést kérek a tévedéseimért), hallottam mennyire szegény az ország, csak kimentem az utcára, és épp az ellenkezőjét láttam. Ha Pestre felutaztam, akkor meg mindjárt szembejött velem a „nagy magyar valóság”. Az utakon milliós autók száguldottak, mikor még alig tűnt el a Trabant, a Wartburg, a Lada korszaka. Mobillal szaladgáltak az utcán, és azt se felejtsük el, milyen percdíjak voltak akkoriban, és milyen árban volt kapható a mobiltelefon. A kirakatok virítottak a külföldi minőségi áruk tömkelegétől. A piacokon friss zöldségek és banán. Államadósság? Sehol nem láttam lehorgasztott fejű embereket szaladgálni, sem öngyilkosokat a turulmadár hátáról leugrani az államadósság miatt.
„Álljunk meg egy szóra”, mondta Grétsy László, de itt egyetlen magyar nyelvű felirat sincs! A külföldi tőke elénk tárta minden báját. a divat hozta a maga deviáns formavilágát. Ez az egyszerű nép körében a bombázó dzsekik sokzsebes műbőr bevonatú világában tükröződött, ahol tökéletesen el lehetett rejteni egy-két fűtőkockát és a túlélőkést. A tömeg mindig fura módon reagálja le az arisztokrata világ előre mutató politikáját. Ha az arisztokrata világ (értem ez alatt a kulturális, a politikai és az üzleti magasságokat) lopni kezd és csalni, akkor az alsóbb réteg is ellopja a gyertyát a szentelő elől.
Hermész óta tudjuk, (bár ő nem volt politikus, ezért aztán kevesen emlékeznek rá, és egyébként sem sikkes Hermészt felhozni,) hogy úgy fenn, mint lenn.
Ha tehát odafenn kiderül valami, akkor a lenn is kiderül valami. Ez egy nagyon egyszerű képlet ahhoz, hogy tudjuk hányadán állunk ma.

A mai világban az egyik oldalon a káprázat áll. Vegyél, egyél, nézzél minket, és ne menj el! A másikon a félelem. Félj a zsidók hatalmától, a migránsoktól, a covidtól, a bűnözéstől, a nyugati világ pénzéhségétől, a környezeti katasztrófáktól, a politikai manipulációtól és a fajgyűlölet minden létező formájától. Félj és ebbéli félelmed a zabálásban és a szögesdrótok védelmében éld ki. Zabálj, mint a kis gömböc a mesében, míg ki nem pukkadsz! Addig sem félsz, míg nézed a tévét és eszed azt a szellemi terméknek nevezett valamit, amit a plazma tévén tömik a lelked gömböcébe. Maradj velük, és ne menj el közösen a feleségeddel egy csúcs orgazmusban, hogy aztán születhessenek gyerekeid. Ne az asszonyt élvezd, hanem a showt! És a jéghideg sört a disznósajt után. Zöldhagymával.


Mert, hogy is vagyunk a félelemmel? A szegénységtől való félelem már nem divat. A legnépszerűbb divat az alsóbb réteg körében a turkálás. A turkálókban használt ruhák, elektronikai eszközök, bútorok, vámmenetesen és adózás nélkül kerülnek hozzánk, s mi örömünkben a falra mászunk.


„Nézd most vettem kétezerért a turiban!” Venni mindent lehet. Káprázat és csillogás. Réteg és felekezet nélküli öröm. A kiválasztottságot erősíti az emberben, csak önnek, csak most! Hol van itt szegénység, mikor mindenki vásárol és elad. Ki kicsiben, ki nagyban. Úgy fenn, mint lenn. Nem véletlenül nem említek sem párt-, sem felekezeti rétegződést. Ez tökéletesen független minden féle rétegződéstől, mert aki itt nem tudja megvenni, az megveszi amott, ahol használtan és kicsit koszosan, de ugyanaz kerül a kezébe.
Fenn mondják, hogy a szegénység mindennek az okozója. Nincs pénz, ezért lopnak, csalnak, hazudnak. Mindenki. Az APEH eleve úgy áll hozzá a dolgokhoz, hogy te lopsz, csalsz, hazudsz. Milyen igazuk van, hiszen csak azt teszem, amit fenn tesznek! Ha az embert birkának nézik, ezt a tényt miért nem veszik figyelembe? Mert ez a tenger jószág mindig arra megy, amerre a nyáj, és a nyáj arra, amerre a pásztor és a kutyák terelik. Hangsúlyozom, nem kell ehhez politika, kérem! Emlékezzünk az egyházi világra, amikor a papok voltak a morál megtestesítői.
A mai világban az egyik oldalon a káprázat áll. Vegyél, egyél, nézzél minket, és ne menj el! A másikon a félelem. Félj a zsidók hatalmától, a migránsoktól, a covidtól, a bűnözéstől, a nyugati világ pénzéhségétől, a környezeti katasztrófáktól, a politikai manipulációtól és a fajgyűlölet minden létező formájától. Félj és ebbéli félelmed a zabálásban és a szögesdrótok védelmében éld ki. Zabálj, mint a kis gömböc a mesében, míg ki nem pukkadsz! Addig sem félsz, míg nézed a tévét és eszed azt a szellemi terméknek nevezett valamit, amit a plazma tévén tömik a lelked gömböcébe. Maradj velük, és ne menj el közösen a feleségeddel egy csúcs orgazmusban, hogy aztán születhessenek gyerekeid. Ne az asszonyt élvezd, hanem a showt! És a jéghideg sört a disznósajt után. Zöldhagymával.
Ne hidd, hogy képes leszel ellenállni! Tompára fogod zabálni magad és az a bizonyos sem fog felállni, nemhogy te, a kollektív televíziós orgazmus után. Hiszen egyszerre eteted a gömböcöt testben és lélekben. Csak egy ferde megjegyzés. Nem a média a hibás abban, hogy te a tévé előtt ülsz. Ez csak duma. Te vagy az, aki bekapcsolja tévét ahelyett, hogy gyereket csinálna. Persze, hogy nincs igazam! De ez nem számít, mert nem állt szándékomban igazságokat írni. Fogalmam sincs róla, hogy mi az! Ha ezt kérdeznék tőlem, biztos megnyomnám a pánik gombot. Nekem csak igazságérzetem van, az pedig az enyém és nem zárja ki mások igazát. Hogy bebizonyítsam neked kedves olvasóm mennyire dilemmában vagyok az igazsággal kapcsolatosan, a szemed láttára vitába szállok önmagammal. Mert a leírtak után mégis azt mondom, van szegénység Magyarországon. Igenis van! Csak ezt úgy hívják Lelki Szegénység… és hát ugye Jézus óta tudjuk: „Boldogok a lelki szegények mert övék a mennyek országa.” Akkor megérkeztünk! Megyek és eszem egy kis disznósajtot.

Kabdebon János legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.