Balaton László: Júdás (Mt 27, 3-10)

Júdás (Mt 27, 3-10)

Balaton László

Imre minden hétfőjét a zsinagógában és annak kertjében töltötte. Mikor nyugdíjba ment – rokkantosították a szívműtétje után -, eldöntötte, hogy hetente egy napot Istennek ajánl fel. Felesége egy ideig ágált az ötlet ellen, mondván, otthon is van elég dolog, de aztán belátta, jobb így, jobb, mint ha kocsmába járna, vagy – ne adj Isten – az anyjához, vidékre.
Imre a hátsó kertben kezdett, a bibliai kertben. A hitközség a fejébe vette, hogy a zsinagóga mögötti zöld területen bemutatja az Ószövetségben megjelenő növényfajokat. Imre hol búzát vetett, hol szőlőt kacsolt, hol almát szedett. A kis kerti tó vizéről lehalászta a faleveleket.
A zsinagóga előkertjében, a kovácsoltvas kerítés mögött komor fekete obeliszk állt, a falakon márványtáblák, az Auschwitzba elhurcoltak emléktáblái. Nevek. Imre mindkét nagyanyja, a nagypapák. A teljes rokonság. Az apja nem tudta elviselni, hogy túlélte. Ő miért nem maradt ott? Ha ők igen, ő miért nem? Nem is tudta feldolgozni, öngyilkos lett. Az anya ebbe belerokkant, egy szociális otthonba került. Imre ezeket a többgenerációs terheket cipelte, hozta, vitte, bármerre ment, bármit csinált. Egy hely volt csak, egy nap, mikor ezt a rettenetes súlyt letehette, a zsinagógában, hétfőnként. De csakis akkor, ha egyedül dolgozott. Ilyenkor még a telefonját is kikapcsolta.

Giotto di Bondone: Júdás csókja – részlet

  Mikor végzett a bibliai kertben, az előkertben folytatta a munkát. Néha turisták zavarták meg a magányt, a magányát. A zsinagóga egy régi polgári ház udvarában épült fel, kevesen ismerték, kevesek tudtak róla. Ó, hogy tudta utálni ezeket a betévedőket, kószáló párokat, nordic-walkingos öregeket. Valódi gyűlölet volt ez, a szeme szikrázott a haragtól, csak a fogai között sziszegett valami válaszfélét, ha kérdezték. Az ő napján, mikor végre egyedül lehet! Hallatlan! Megzavarni a magányt, mit képzelnek ezek! És még meg is kérdezik, hogy bemehetnek-e? Férfiak fejfedő nélkül, nők rövidnadrágban, trikóban, jó, hogy nem bikiniben!
  Azon a napon is éppen magában dühöngött a zsinagógában, dühöngött, de tovább dolgozott, a női karzat korlátjától piszkált le egy hosszú szál pókhálót, mikor kivágódott az ajtó. Egy zilált külsejű, sötét bőrű fickó rontott be, és egy nylonszatyorból húszezreseket szórt a levegőbe. A már üres zacskót a farzsebébe gyűrte, és amilyen hirtelen érkezett, olyan gyorsan el is tűnt. Imre utánaszaladt, de az őrült férfi eltűnt a sétálóutca forgatagában. Imre visszament a zsinagógába, és összesöpörte a pénzt. Harminc darabot számolt meg. Érdekes, pont ennyibe kerülne az a földterület, amit a rabbi akart megvásárolni a város szélén.