már nem a hegyeket csodálom /
már nem a folyó az álmom /
és a tengert sem vágyom
már nem a hegyeket csodálom már nem a folyó az álmom és a tengert sem vágyom egy megcsonkolt szekrény távol hullott üres fiókja vagyok az ég felé nyitottan
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
reccsenve száll ágról ágra / sziszegve siratja / ég-mamája
A kéziratfiókban van lenyalt konzervnyitó cukorkaszagúpapír sok érthetetlen belezett szó jele torokhang jelzőjevan elutasított kérvényből szívkifulladás a szomszédból az utcárapakolás és a misére hívó sztálin orgona van kórházporta apa zaccmaradéka az örökre elfekvő teremből anya…
Száldobágyi Csaba verse legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe