SZEREPLŐK:
STEFANO – OLASZ NYOMOZÓ
ALFONZ – ŐR AZ ÁRVAHÁZBAN
ANA FLY – BÍRÓNŐ
BENŐ – ÁRVAHÁZBAN NEVELKEDETT FIATAL
HELYSZÍN: TÁRGYALÓTEREM
STEFANO: In integrum restitucio! (1)
(Ana Fly a targyalóasztalra csap.)
BENŐ: Négyéves koromban kerültem be. Apám elhagyott minket, sohasem pecáztam még. Sokszor hajtogattam papírhajót, amire rávetítettem az életem. (Zsebéből papírhajót vesz elő és leteszi maga elé.) Ott úszik. Lebeg a víz felszínén. Én is lebegtem, amikor a földön feküdtem két üveg whisky után, és azt éreztem, hogy valaki a hátamba rúg egy hatalmasat, a hulló fogaim koppanását hallottam az út betonján. Áram nélkül éltünk fél évig egy falusi házban, nyáron az udvaron, kályhán fövő rizst vártam édesanyám kezéből, bódult éhségemben. Ekkor kerültem az árvaházba. A fájdalom ilyen. Ott úszik, mint egy aranyhal, egy olyan meséből, ahol az álmok rémálommá kerekednek. Múlt héten a templom pénzszedőnőjét ölték meg, aki mindig segített nekem és az atyának is. Tudom, hogy azt az ügyet már lezárták, de az enyém nem maradhat nyomtalanul.
ANA FLY: (Kezében piros körömlakk, amit nézeget.) Kifogyott, vennem kell egy újat.
BENŐ: Beszélhetnénk végre az én ügyemről?
ANA FLY: Én biztos nem beszélek. Majd ő. Kezdheti.
ALFONZ: „A rács mögött álltam. Sajtfegyenceknek aposztrofáljuk őket, mert nincsen vér a kukacukban, asszociáltunk a sajtkukac megfogalmazásból. Az udvaron dühlevezető hordók voltak elhelyezve, amit kedvükre cibálhattak, verhettek, szilánkokra zúzhattak. Mintha örökre leszakadt volna minden porcikájukról a béklyó. A hátsóudvar neve: acélövezet. Épségben maradt néhány tároló, amikben kivert fogak, elporladt hajcsomók, és az őrök kesztyűi vannak, amiken ujjlenyomatok találhatók a megalázott gyerekek testéről. Rosszabb esetben néhány sajtfegyenc hányása, amit a padlóról nyaltak fel parancsszóra. A hordók tartalmát azok eszik meg, akik az őröknek ellenállnak. Egy húszéves börtönőrnő hazahordja őket, de csak komposztál vele.” (Cinikusan, kissé nevetve.)
Ezt a filmbevezetőt hallgattam a rádióban, miközben a korlát mögött fotóztam a gyermekeket, akik az árvaházzal szemben lévő lakóház udvarában ipiapacsoztak önfeledten, egy nyári kora estén.
(Benő kezét tördelve nyugtalanul ül.)
ANA FLY: Nyomozó, ha unatkozik, mondjon valamit gyorsan, mert már kopnak az ujjaim.
STEFANO: KÖRMÖNFONT! Uti non a buti! (2) Megkérdeztük az árvaház szomszédságában lakó középkorú férfit, hogy látott-e tettlegességet. Még a hulló leveleket sem, amik ott tornyosulnak a postaládájában évek óta. Megőrült, amikor a felesége meghalt. A leveleket azért nem nézi meg, mert fél a börtöntől, pedig egyetlen bűnt sem követett el. Leszíjazva feküdt a városi kórház pszichiátriai osztályán, de a gyógyszerek javítottak az állapotán és hazaengedték. A pénzszedőnő halála előtt egy nappal gregorián ének szólt a gramofonjából és pohárszilánkokból ragasztott absztrakt képet egy meztelen nőről.
ANA FLY: Az ügyet már lezártuk. A pénzszedőnő a templom tetőterében elájult és meghalt.
STEEFANO: (Aktatáskájából magnót vesz elő, olasz zenét indít, és egy ételhordót, amiben spagetti van.)
ANA FLY: Maga meg mit csinál?
STEFANO: Ez itt kérem az utolsó vacsora, és az utolsó tánc.
ANA FLY: Magának igen! Azonnal kattan a kezén a bilincs, amennyiben nem ül vissza a helyére.
STEFANO: Kicsi Ana neked már nem pattan semmi, csak a koporsó szöge, de még ma.
(Benő a zsebébe nyúl, lába remeg.)
ALFONZ: Nézzétek a lábát. Mint a kocsonya. A hányása is ilyen volt.
(Benő feláll, a bíró asztalához rohan, zsebéből bicskát húz elő, a bírónőt leszúrja, kezeire bukik a feje, ami úszik a piros vérben, majd Alfonz odarohan, aki egyenesen Benő bicskájába fut bele.)
BENŐ: Naés? (Mosolyogva kimegy a tárgyalóteremből.)
STEFANO: (A magnójában csengő olasz zenét, gyászdalra váltja, a bíró asztalára helyezi és kisétál. Benő után fut, majd megállítja.) Megcsináltuk! Ne légy szomorú, engem is porig aláztak, a nevelőszüleim által lett jobb életem. Itt az ideje, hogy megtudd. Én vagyok az apád. Érezd magad Barabásnak (3). Menjünk, együnk egy spagettit.
Clara pacta boni amici! (4)
1: Eredeti állapot visszaállítása.
2: Élni, de nem visszaélni.
3: Barabás – az evangéliumok szerint rablásért, gyilkosságért vagy lázadásért elítélt bűnöző,
akit Pilátus a husvéti szokás szerint szabadon engedett a nép követelésére, holott ő inkább Jézusnak szeretett volna megkegyelmezni. A korai evangéliumi kéziratokban teljes nevén, Jézus ~ként (Jesua bar Abba) szerepel. Valószínűleg egy sikertelen lázadásban vett részt, és római katonák megölésével vádolták. – Lagerkvist Barabbás c. kisregényének hőse gyűlöletben nevelkedett; váratlan szabadulása és az, hogy tanúja Jézus kínhalálának, kifordítja életét a medriből. Szomjazni kezd a hitre, sokáig hányódik bűn és erény között, végül hívő keresztény lesz, és sok viszontagság után keresztfán hal meg: a tékozló fú visszatér az atyához.
4: Tiszta megállapodás.
Mága Mátyás legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?