Home / Vers / Száldobágyi Csaba: tünékeny évszak

tünékeny évszak

Száldobágyi Csaba

vala
hogy
megrövidülnek a lábak
a kar nyújtózik körbe a háton
valahogy mégis
a gyantába tapadt csigaváz
hagy
nyomot
tünékeny
látvány
különösen aznap
 
szótáraztunk
 
mígnem hajnal
végül belép a közös
be de már rövidül a nap
ahogy felenged szorongásod
egy ismerős italautomata
ölel
és
ében

Száldobágyi Csaba verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük