Rétegek
Siska Péter
Szelíden,
akár a szitáló hó,
lerakódik
körénk
a világ –
ha csak
egy életre is,
de
mozdíthatatlanul.
Imago
Uralkodó nélküli tér,
ország a lezárt
szemhéjak mögött –
börtön ez, idegen földön.
Minden zárka nyitva áll,
de hová is mehetnénk mi,
képzelt fegyencek?
Vagy. Elérhetetlenül közel.

Siska Péter verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?