Visszatekintve az Afrikában töltött évekre, gyakran gondolok arra, hogy talán sehol és semmikor nem tanultam annyit, mint akkor és ott. Arra már nem emlékszem, voltak-e konkrét elvárásaim, ha igen, mik vagy milyenek, viszont, bár elég kevés ismerettel bírtam még akkor, élt bennem egy homályos Afrika-kép, egy akkor letisztultnak gondolt segítő szerep, ami meghatározta az első napokat. Ezekben a nem mindig könnyű időkben Andrásra, az Ő higgadt és bölcs észrevételeire mindig számíthattam, és ez biztonságát adta a legnehezebb napoknak is.