Korán ébredek. Májusban már igen hamar pirkad, s a napsugarak által átpingált, különféle színekben úszó felhők rálátnak a negyedik emeleti szobámra. Ilyenkor már gyakran egész éjjel nyitott ablak mellett alszom, s időnként arra ébredek, hogy az arcomat mintha simogatnák vagy mintha felsértenék a különféle fuvallatok, kint pedig egymáshoz dörgölőznek a fák levelei: olykor gyengéden, máskor durván, mintha időnként szeretnék egymást, máskor pedig mintha pofozkodnának.