Az emlékcsarnok szereplői ezúttal apai oldalági felmenőim, édesapám nővérei és fivérei. Mindannyian a 20. század folyamán éltek és tevékenykedtek. Portréik, alakjuk körvonalait kapcsolódó mellékszereplők és epizódok bevonásával szeretném kiegészíteni, teljesebbé tenni.
Számomra ők a majdani tantik és nagybácsik, akik színesebbé tették a lepergő időt.
Útjaik olykor szertefutottak, de hosszabb-rövidebb idő után mindig újra találkoztak. Hiszem, hogy összetartozásuk érvényessége megmaradt, ahogyan idelent, úgy odafent is…