Még épp csak hajnalodott, mikor apa leparkolt a szülészet előtt. Három héttel előbb érkeztem, mint vártak. Kicsi voltam és csúnya. Bár kétéves koromra kikupálódtam, de a nyomába se értem a nővéremnek, aki rózsás arcocskájával, csillogó zöld szemével, már születésekor mindenkit elvarázsolt. Bárhova mentünk, a figyelem mindig rá irányult. Mindenki Elláról áradozott, hogy milyen bájos, és mennyire hasonlít anyura. Én csak Margit voltam. Néha megsimogatták a fejem, és megdicsérték a csipkés-fodros ruhácskámat.
Egyszer meghallottam, amikor apa azt mondta anyának: Imádom a lányainkat. Az egyik szép, a másik okos.