Hűvös volt a reggel. Igazi őszi sárral és kásás hóval kevert, latyakos, hideg reggel.
Olyan ez, mintha egy marék csúszós, összetapadt, döglött csigát találna az ember a kabátja zsebében. Ijedten rántja vissza kezét. Pont ilyen riadtan hőkölt vissza ő is, de aztán megemberelte magát, és kilépett az udvarra. Lassan kitolatott a kocsival, aztán módosan kulcsra zárta a kaput. Az autóban gyorsan meleget csinált, így mintha egy kis burokban ücsörögne, úgy andalgott a célja felé.