Úgy ragyogtál fel szememben, mint egy égi ajándék,vagy, mint az istenek által földre küldött békét hozó szándék,így bevontalak dúlt keblemnek csendes szentélyeibe,bár korábban háborúm során senkit sem engedtem be ide. Gondozgattam virágkoszorúidat, és ünnepedre készültem,ám az est leszálltával a holnaptól egyre inkább megrémültem,meg, hogy meddőn öltöznek pompába talán tüzeddel ostromlott falaim,amíg gyanútlan csüngök ez új … Bővebben: Ocsovai Ferenc: Trójai kín