Aztán ahogy az ember idősödik, úgy jön rá arra  ‒ az én esetemben legalábbis így történt ‒, hogy az egykori nagy reményeket hozó fuvallatok fokozatosan elcsendesülnek, majd újra feltámadnak, de ekkor már olyan szélviharokká alakulnak, amelyek nemcsak megtépázzák az embert, hanem esetenként magukkal sodornak bennünket, hogy le se tegyenek addig, amíg kíméletlenül nem csapódunk hozzá valamilyen szilárd burkolathoz.