Pusztaság, meleg szellő, verőfény, szürke homokban lábnyomok. Ösvényt keres, de a horizont alacsony. A levegő száraz, a Nap vakít. Elfojtják a hangot a fények. Az égboltra tekint, onnan kér segítséget. Néma madarak gyér raja villan, felhő sincs már az égen. Testét faggatja még, hátha ott lakik a Lélek. Lábai alatt meleg homok, lomha szél dörzsöli … Bővebben: Támba Renátó: Szürke