A repülési magasság eléréséig a megszokott mederben folyt minden, de Balázs egy pillanatra sem tudta levenni a szemét Alízról, a régi Alízt kereste minden rezdülésében, mozdulatában, apró ráncaiban, az elmúlt reményeket, a tétova és tovatűnt illúziókat, de hiába. Keze remegett, ahogy a kávéját kortyolta. A bűntudat, a szégyen, a harag, az eltelt évek tehetetlensége miatt úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Frankfurt felett járhattak, amikor nem bírta tovább.