Kissé nehezen vettem lélegzetet. Mintha valami összeszorította volna a tüdőmet. A levegő fülledt volt, és olyan érzés telepedett rám, mintha megrekedt volna a nyár, és egyáltalán nem akarna moccanni az idő. A távolban gyülekező sejtelmes fellegek szinte észrevétlenül kerültek a fejem fölé. Eltűnt a fény, és egyre mélyebbé vált a homály. Mire a házam elé értem már szinte esti sötétség uralta a tájat, és szétfreccsentek az aszfalton az első nagy kövér esőcseppek.