Tegnap láttam a Faludy Györgyről készített portréfilmet. Nyugtáztam aggodalmát és reményét, hogy korunkban nem kell az írott szó, a vers, a rítus magáért van, a költő teszi a dolgát, ír és már azért is megéri, ha csak egyetlen lélekben megkapaszkodik, gyökeret ereszt ott és szétfut indaként.