Minden bizonytalan és semmi sem eredeti, jobb híján az éj sötét bársonyára dobott kavicsok hamis fényei mutatják az utat, ami sehová nem vezet. Jófelé megyünk, mindegy merre botlunk el valamiben. Hanyag szelek korbácsolják kékülő körmünkön a tenger hullámait, marad erőnk a legyintésekre. Bizakodunk: tévedés lehet a maró só az arcunkon. Majd eligazítanak bennünket a megvakult … Bővebben: Ádám Tamás: Megvakult viharlámpák