Ezt a verset egy olyan papírra írom, amiből, ha cserépbe teszed és meglocsolod, színes, réti virágok kelnek ki. Egynyári magjuk bátran töri át a nedves papírt, tavaszt éreznek, amint víz éri őket – semmi meglepetés, a gének szerinti színpompát nyújtják majd, színorgia boldogságot. A papír és rajta a versem elbomlikés tápanyagául szolgál majd a szépségnek … Bővebben: Erdei Péter: Búcsú