Összegabalyodtak az irányok oldalinak tűnik az előre, elherdált földön járok, még mindig mögöttem. Nézem a köröket, egyetlen, rozsdás láncszem hol lazul meg s mikor? Gyáva meleg árad a homályból a kacsalábon forgó kastély is jelenés, nem áll meg, csupán a tükrök elutasító csillogása válaszol. Közönyben az emberelfelejt vágyakozni, élni,a hézagpótló emlékezetnek,álmoknak adja át magát. Különös … Bővebben: Csák Gyöngyi: Születésnapi